A dalszerelő

Gergő a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban érettségizett, és zenei eszmélése is itt történt. A kilencvenes évek grunge őrülete tette Nirvana és Pearl Jam rajongóvá, és az első között volt Red Hot Chili Peppers pólója a budaörsi lakótelepen. Számos gimnáziumi rockzenekarban játszott (mindenféle hangszeren, többnyire közepesen, de nagy lelkesedéssel), érettségi után pedig néhány évig a hetvenes évek funk zenéjének Kárpát-medencei meghonosításáért dolgozó közepesen sikeres, de órási bulikat generáló Le Biskuit billentyűse volt. Klasszikus zongoratanulmányait 14 évesen kezdte, azt azonban hamar felismerte, hogy a kései kezdés és megfelelő hangszeres tehetség hiányában nem lesz belőle hangversenyzongorista. 17 éves korában fogalmazódott meg benne, hogy zenetörténész szeretne lenni, aki hivatásszerűen foglalkozhat Johann Sebastian Bach zenéjével, az érettségije évében azonban éppen nem indított zenetudományi osztályt a Zeneakadémia.

Felvételizett az ELTE Bölcsészkarának magyar és filozófia képzésére, de néhány év után mégis a Zeneakadémia zenetudományi szakán kötött ki, itt diplomázott 2006-ban, azóta tanít zenetörténetet az intézmény Zenetudományi Tanszékének oktatójaként, jelenleg habilitált egyetemi docens. 2013-ban szerzett doktori fokozatot. J. S. Bach és a zenei forma két kultúrája című disszertációja 2018-ban könyv formában is megjelent. Alapítója a Zeneakadémia ifjúsági programjainak, a „Liszt-kukacok Akadémiájának”, dolgozott a legjelentősebb magyar zenei intézmények és fesztiválok tanácsadójaként, a Bartók Rádió műsorvezetőjeként, négy éven át főszerkesztője volt a Rózsavölgyi Kiadónak. Bach, Debussy és Kurtág György zenéjéről szóló szakmai tanulmányai angol, francia és magyar zenetudományi folyóiratokban jelentek meg, rendszeresen ír nagyközönségnek szóló zenei publicisztikákat és tart nyilvános előadásokat klasszikus zenéről. A 2017/2018-as tanévben Fulbright-ösztöndíjjal az Egyesült Államokbeli Bard College-on tanított. Budapesten él feleségével, három gyerekével és macskájával.